Tamás Jónás

Utwory

26.07.2021 Tamás Jónás

Хопіць!

Расці, як дрэва, проста – зусім не дастаткова. Скрозь гісторыю нельга прайсці наўпрост, як вольны электрон проходзіць праз цела. Мала будзе аплаціць самому ці папалам. Трэ не толькі прыйсці, але й ісці далей. Няўжо хто пустым, тупым гультаём быць можа...
Czytaj dalej >>
07.07.2021 Tamás Jónás

Я выйшаў

Я пачаў разумець. Паведамляю чарадзе, што ніхто яе не беражэ. Прыцемкі пустыя. Ад сёння ўсе людзі – раўнапраўныя. Разумець сваю свядомасць. Любы мой верш – крапасная мураванка. Тут самота, мы ведалі. Беласнежны смутак. Гасподзь апавядае запаволенае стварэнне. Ежы, пітва –...
Czytaj dalej >>
07.05.2021 Tamás Jónás

Kint vagyok

Elkezdtem érteni. Tudatom a nyájjal, nem vigyáz rá senki. Alkony van, üres. Mától minden ember egyenragú lesz. Érteni tudatom. Minden versem várfal. Magány van itt, tudtuk. Hófehér a bánat. Lassított teremtést narrál a jó Isten. Étel, ital bőven. Csak éppen...
Czytaj dalej >>
26.02.2021 Tamás Jónás

Elég!

Nem elég úgy növekedni, ahogy a fák. Mint kötetlen elektronok a testen, a történelmen nem elegendő úgy vonulni át. Nem elég egyedül megfizetni, vagy felesben. Nem csak megérkezni kell, menni kell odább. Kik lehetnek olyan fásult, lusta ostobák, hogy így...
Czytaj dalej >>